Tudjátok-e, hogy az égben hogyan választják ki a fogyatékos gyermekek édesanyját?

Néha magam elé képzelem Istent, amint utasításokat ad az angyaloknak, akik mindent egy hatalmas füzetbe jegyeznek fel.
Armstrong, Beth, fiú. Védőszent: Máté.
…
Végül átad egy nevet az egyik angyalnak, és mosolyogva azt mondja: – Ennek adjunk egy fogyatékos gyermeket!

Az angyal kíváncsian kérdezi: – Miért pont ennek, Uram? Olyan boldog.
-Így van – válaszolja Isten mosolyogva. – Adhatnék-e fogyatékos gyermeket olyan anyának, aki nem ismeri a jókedvet? Kegyetlen dolog volna.
– De van türelme? – kérdezi az angyal.
– Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor elmerülne a tengernyi önsajnálatban és a fájdalomban. Ha túljut a sokkon és a bánaton, biztos, hogy kibírja.
– De Uram, azt gondolom, hogy ez az asszony még Benned sem hisz.
Isten mosolyog: – Nem számít. Gondoskodom róla. Ez az asszony tökéletes. Kellőképpen önző.
Az angyal nem hisz a fülének: – Önző? Az önzőséget erénynek tarod?
Isten rábólint: – Ha nem lesz képes mindannyiszor elszakadni a gyermekétől, amikor szükségét érzi, soha nem fogja túlélni a sokkot. Igen, ez lesz az az asszony, akit egy tökéletlen gyermekkel áldok meg. Még nem tudja, de irigyelni fogják. Még a legapróbb fejlődést sem fogja soha hétköznapi dolognak tartani. …
– És a védőszent ki legyen? – kérdezi az angyal, felemelve a tollat.
Isten mosolyog: – Elég lesz egy tükör.”
/ Erma Bombeck: A különleges Anya/