Indultunk csütörtökön az utolsó Vojtára (erről írok holnap bővebben), mikor Fefe már fel volt öltöztetve de rajtam még csak a papucs volt. Gondoltam, hogy a szobába nem viszem vissza, mert cipővel nem megyünk a szőnyegre, így vagy térden szenvedem ki magunkat, vagy egyszerűen leteszem a székre és felkapom a cipőmet. Döntöttem, ez lett belőle:
És igen, az egy kis mosoly a szája szélén 🙂
Alakulgat, csak piszok lassan. Vagyis nekem lassú 🙂
Nagyon ügyes vagy Fefe!!!♥♥Olyan jó látni hogy ilyen sokat ügyesedik mostanában!!!!