<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fefe élete</provider_name><provider_url>https://eletunkfefe.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Paku Andrea</author_name><author_url>https://eletunkfefe.cafeblog.hu/author/paku_andrea/</author_url><title>Vegyes</title><html>Azt hiszem a rohamokat egy időre letudtuk. Jó ideje már hogy epilepsziás  rohamai nincsenek életem értelmének. Most a pocak a legfontosabb, a  látása alakul, figyelme egyre jobb. Mozgást behozzuk, csak a pocak  legyen jól. Alakulunk, nem könnyű de most már biztos hogy jó irányba  haladunk. A kis tökösöm meg egy hős, nagyon sokat kibírt már. Ő az aki a  boldogságot, szeretetet megérdemli, és én ezt meg is adom neki.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Beszéltem az orvosunkkal és minden rendben, lehet tovább csökkenteni a  gyógyszerünket. 2 körül hívom a gasztrót, oda is kérek időpontot. A  dokink mondott egy orvost, Őt fogom kérni, állítólag a legjobb. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ma lejtőztünk, szerintem jól ment. Teszi a kis kezét előre, igaz hogy nyafizik közben de ez most nem érdekes.&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>