1.0Fefe életehttps://eletunkfefe.cafeblog.huPaku Andreahttps://eletunkfefe.cafeblog.hu/author/paku_andrea/<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE MicrosoftInternetExplorer4 <![endif]--><br /><!--[if gte mso 9]> <![endif]--><!--[if gte mso 10]><![endif]--> <br /><div><span>Terápia: <br />Tegnap jött a tolmács hölgy. Igazából Ő egy idősebb hölgy, aki mindig jön ha magyar család érkezik, hogy a nyelvi nehézségek ne okozzanak gondot. Megbeszéltük, hogy Ania mit lát Fefén, és hogy szerinte mit kéne csinálni. Igazából az már az első nap <span> </span>kiderült, hogy szavak nélkül is megy a dolog, hiszen az összes terapeuta vérprofi. Folytatjuk a csípő tornáztatást, a fejtartás javítását, a kezek használatát. <br />Kérdezte, hogy otthon hogyan kezelik, amire sajnos azt kellett hogy mondjam, hogy nem igazán tudnak Magyarországon ilyen gyerekekkel mit kezdeni. A 3,5 év alatt, a Vakodában találtunk egymásra olyan fejlesztővel, aki ért Feféhez, tudja, hogy mit csináljon, senki más :(<br />Itt csak akkor sírt amikor a feszítését nem hagytuk. Pl forgásnál fel kéne emelnie a fejét előre, a gyermek e helyett nyomná magát hátra amit persze nem hagynak. térdelésnél is nyomná magát kifelé, de ezt sem hagyják, így sírás a vége, de inkább ez olyan tiltakozás hiszen az agyacskája a feszítést véli jó reakciónak és ezt baromi nehéz leépíteni (remélem sikerül). <br />Egy szó mint száz, egyszerűen szuper ez a terápia, a terapeuták. <br />Itt 2,5 óra 1 foglalkozás. Nem sietnek semmivel, nincs kapkodás, szépen ésszel dolgoznak. Próbálkozunk a kúszással, de ott is inkább azon van a hangsúly, hogy meg tudja tartani megát 1 oldalon a kezén és a lábán, és nem azon hogy haladjon, így nincs sem orrvérzés, sem veszett sírás, csak egyszerű tiltakozás (még). <br />Igazából nem tudom, hogy ez nálunk miért nem működik, de egyszerűen a magyar terapeuták sietnek, türelmetlenek, kapkodnak, pedig akkor aztán lehetne vállat veregetni, ha olyan gyerekekből faragnának önálló emberként mint Fefe. De ha nem, akkor nem. </span></div><div><br /></div><div><span>Terapeuta: <br />Már ismernek minket a terapeuták Magyarországról, hiszen 4 alkalommal már voltunk ilyen kezelésen. <br />Mindenki mosolygós, jókedvű, dalolászós. <br />Ma reggel is, mehettünk a helyünkre, és az egyik terapeuta mosolygósan szólt, hogy: „Szia Fefe. Hogy vagy?” Igen, magyarul :) Én is és Fefe is mondtuk, hogy jól :) (Fefe is mondott valamit, így fogjuk rá hogy azt, hogy jól)</span></div><div><span>Holnap szabadnapunk van, itt ünnep lesz, pénteken délután megyünk, és most szombaton is. Aztán vasárnap szabad nap lesz, és a következő héten hétfőtől péntekig minden nap. </span></div><div><span>Ma végre süt a nap, így a délután elmegyünk sétálni, felfedezzük mik is vannak errefelé :)</span></div><div><br /></div><div><span>Kaja: <br />Na az nem a mi szánk íze szerint készül. Próbálkoztunk hétfőn is és kedden is, de többet nem kísérletezünk, ma inkább főztünk magunknak. Nekünk túl fűszeres ez az étkezés. </span></div><div><br /></div><div><span>Képek:<br />Nem készítek képeket a terápiáról. Itt van egy szabály, hogy ne tegyünk fel az internetre a torna alatt készített fotókat, amit tiszteletben tartunk. A miérten gondolkoztam, de egyszerű a válasz, egyszerűen nem biztos hogy olyan képet készítenék ami rájuk nézve pozitív lenne. Van, hogy a csípőjével van elfoglalva a tornász és pl a fejecske nem úgy áll ahogy az „normál” esetben állna, vagy a kezével foglalkozik és közben pl a lábát nyomja ki. Szépen haladunk, csináljuk, Fefe ügyesedik és majd azt kell hogy lássa mindenki, hogy milyen ügyesen fejlődik. </span></div>rich