Elkezdődött a január. Oké, már lassan 1 hete, na de mindegy is 🙂
Tervek:
Suit terápia hétfőtől 2 hétig. Nagyon örülök, hogy sikerült a 2 hetet megfinanszírozni. A terapeutával már megbeszéltük, hogy most forgást szeretnénk megtanulni, jó lenne ha önálló mozgásra megtanítanánk. Ez már csak azért is nehéz, mert Fefe piszkosul utál hason lenni, esze ágában sincs megfordulni. Ha meg akar valamit, nem megy érte hanem beszél és kiabál, ezzel eddig mindent elért.
22-én Neurológia (vérvétel, eeg, vizeletvizsgálat). Szeretnék egy olyan zárójelentést vagy állapotjelentést kérni ami a mai helyzetre igaz, tehát ne legyen már papíron az, hogy a szemeit zömmel csukva tartja, mert már lassan az a csoda ha becsukja 😀 Szóval egy aktuális állást, minden jóval és rosszal leírva.
29-én Bliss alapítványhoz megyünk, remélem kitalálnak valamit a kommunikáció fejlesztésére, bízom bennük hiszen elméletileg ezzel foglalkoznak. Már volt tavaly is időpontunk, de nem tudtunk elmenni, sebaj, majd most.
Február 4-én Panni néni, mint minden hónapban, bár most sajnos a januári hónap kimarad.
tervbe van véve a Pfaffernot manuál terápia is, egy blokkszerű változata ahol kb 8-10 kezelés lesz folyamatosan, mintha suitoznánk 😀
Szeretném a babakocsinkat lecserélni. Még tavasszal írattunk fel közgyógyra babakocsit, de sajnos nem néztem rendesen szét és olyan kocsink lett amit nem tudunk használni, Fefe még egyszer sem ült benne. Kinyitni is nehezen tudom, Fefe meg nem tartja magát benne, ráadásul szerintem kemény. Amennyiben ezt nem sikerül kicserélni, akkor valami párnás megoldást ki kell találni rá. Persze egy ilyen babakocsinak a kihordási ideje több év, és tuti nem cseréli ki a forgalmazó, még akkor sem ha sosem használtuk 🙁
A tejterhelést elhalasztottuk, mert Fefe véletlenül olyan ételt kapott amiben tejpor volt, és azonnal kicsapta a szája szélét, így a doki szerint is tejérzékeny, nem kell terhelni feleslegesen. Ennek örülök, mert nem nagyon szeretek vele kórházban lenni, elég macera összepakolni itthon 2-3 napra, becuccolni, szenvedni a kórházban mert persze semmi nem jó 🙂 nem aludni mert nem a saját helyünk, stb…. majd tavasszal visszatérünk a kérdésre.
Évához járunk továbbra is heti 1 alkalommal csontkovácsolásra, tanulásra. Ő nagyon jó szakember, Fefén nagyon sokat segített már.
Masszázs ezek után is esténként. Van 1-1 nap mikor kimarad, de szerintem ez is sokat segít a feszes izomzaton, én nagyon szeretem Fefét masszírozni és szerintem neki is jó 🙂
Óvodát szeretnék találni. Na ez lesz a legnehezebb és egyenlőre reménytelennek tűnő valami, hiszen én egy olyan helyet szeretnék találni ahol a gyerekek között lehet. Heti 1 napra gondolnék az elején, csak pár órára, és mindenféleképpen vele akarok maradni, hiszen ismerem minden rezzenését, és anyás is a kincsem iszonyatosan. Nem kell, hogy gyógypedagógus külön foglalkozzon vele, egyszerűen had legyen közösségben. Először a helyi ovikat keresem meg, majd megyek nagyobb körben, bízom benne, hoyg valahol befogadják.
Vakodában most abban maradtunk, hogy bejárunk a fejlesztésekre, és amint lesz hely az ovijukban oda mehetne Fefe. Szerintük is kell a gyereknek a csoportos elhelyezés, csak hely nincs, mint ahogy sehol máshogy, vagy ha lenne is hely a sérült gyerek nem kell. Igen, sok helyen hiába kéne felvenniük a SNI-s gyereket, nem veszik fel mert eszük ágában sincs velük foglalkozni. Na mindegy, ez van.
Továbbra is mókázunk, mondókázunk, lustálkodunk és úgy csinálunk mint a “normális” emberek 😀 Úgy látszik Fefénél is ez a célravezető, mert így mosolyog még az ember hangjára is, látványára. Igen, látványára 😀
Lovaglás tavasztól, amikor már nem kell ennyi ruhát az embernek magára szenvednie. Előtte azért szeretnék egy csípőröntgent, hogy lássuk hogyan is áll a csípő.
Azt hiszem nagyjából ennyi amit az elkövetkezendő pár hónapban tervezek 🙂