El is felejtettem megosztani a nagy büszkeségemet 🙂
Szerdán, mikor voltunk röntgenen, nagy boldogság öntötte el a szívem. Persze nem azért, mert Fefe beteg lett, hanem mert a kezeit a füléhez tudtam emelni egyszerre, nyújtott karokkal, úgy ahogy azt kell 😀 Eddig mindig csak hajlítva, nagy nehezen lehetett a “magasba” emelni a kezeit, de most mind a két kar nyújtva a magasba emelkedett mindenféle balhé nélkül 😀
Ha nem akarta volna, tudott volna ellenkezni, mert az öltözésnél (fél pillanattal előtte) harcolt velem, így szuper boldogság 😀
Ja és még valami 😀 Pohárból iszik Fefe ma egész nap. Cumisüveg? áááá dehogy 😀 Még igen lassan megy (mint minden), de olyan hihetetlenül büszke vagyok, hogy csak na 😀
Van egy kis műanyag poharunk (köszi Reni), és azzal megy az ivás. A Suiton tanultuk, hogyan is kell rendesen inni, és megy. Kis pici kortyok, minden egyes kortynál száj csukása és nyelés.
Kb 30 perc alatt iszik meg 50 ml-t, szépen komótosan 😀