Csak ülök szépen, itt a székben,
míg mozog köröttem a Világ.
Azon gondolkodom éppen,
hogyan nő a fű, fa, virág.
Növök én is még valaha?
Mit hoz nekem ez az élet?
Tudok-e majd megmozdulni,
elhagyni e szörnyű széket?
Kirepülni rabságomból,
szárnyra kelni, mint egy madár.
Repülni a Magasságba,
hol a Szabadságom vár.
Fentről nézni szenvedésem,
felejteni bút és bajt.
Élvezni a Gyerekségem,
mit a szívem úgy óhajt.
Ne sajnáljatok ti engem,
csak értsetek meg Emberek.
Én is Ember vagyok, mint ti,
csak nyissátok ki szívetek.