Ma ismét voltunka Borsóházban tornázni Fefével. 1 hét eltelt az intenzív mozgásfejlesztés óta, és az igazat megvallva kicsit itthon is ellustultunk. Volt azért tornázgatás, uszoda, de egyik sem volt azért olyan veszett megterhelő dolog és ez a mai foglalkozáson meg is látszott. Fefe minden ellen tiltakozott, sírt, halcolt és nem volt hajlandó semmi aktívabb dologra. Oké, sebaj, de azért őszintén megvallva beleszökik a buksimba ilyenkor egy csúnya gondolat, hogy pl a mai nap is pénzkidobás (nem is kevés), és hogy hogyan is tovább, minek és hogyan van értelme a továbbiakban.
Hazajöttünk, Fefe “ment” lefeküdni, majd délután felébredt. Mivel mostanában a hője a kritikus szint felé süllyed, így amint felébred kap plusz kantáros nadrágot. A nagy meglepi ezután következett, Fefe elkezdte emelni a fejét, de nem is akárhogy, hanem kézre támaszkodva 🙂
Kértük mamával, hogy mutassa még meg, és láss csodát, teljesítette a kívánságukat 😀