Próbálgatjuk a függesztést állásnál, és ahogy Áron is mondta váltott lábakra terheléssel (kicsit jobbra dől, majd balra dől, kicsit előre és hátra).
Fefe csípője kicsit elfordult, vagyis inkább úgy mondanám, hogy a gyermek van megtekeredve, balra húz, így a bal csípőjét kifelé a jobbat meg befelé kell “forgatni”.
Pár hónapja azt hittem, hogy nagyon fáj a jobb lába, és nagy gond van mert nem akarja terhelni, de hamar kiderült, hogy a térdét kell picit befelé megtámasztani és úgy már teljes súlyt tud rá tenni, így ezzel a trükkel próbálkozunk.
Ami nagyon jó, hogy Fefe nagyon szeret a lábán állni, “rugózgatni” (persze néha mókásan tekeredik aminél a korrigálást érdekes pózban kivitelezek), ráterhelni és felállni. Persze csak ha éppen Ő is akarja, erőltetni nem lehet mert teljesen elhagyja magát 🙂 Igazi pasi, csak az amit Ő szeretne 🙂 (okoskám)
A lényeg, hogy olyan hihetetlen boldogság van a kis arcán Fefének ezektől a sikerélményektől, hogy az valami hihetetlen csoda 🙂
Vigyázni kell vele, mert nagyon könnyen túl tudjuk erőltetni és akkor fáj a jobb lába, próbálkozunk, gyakoroljuk mindig egy picit tovább.
És most jön a meglepi: Fefe ma sétált. Oké, segítséggel, mama tartotta és meg segítettem a lábán, de okosan egyszerre az egyik lábra ment a terhelés a másikkal lép, majd fordítva 😀
Ülés, állás és a sétálás szerintem idővel menni fog, ja és a vízben taposás 🙂
A kezei nagyon feszesek, valahogy nagyon agyilag össze van kötve a lábterhelés a kézfeszítéssel, na ezt még nem tudom hogyan építjük majd le, talán a Nazarov doktor műtétje után sikeresebb lesz ez a harci feladat is.
Egy szó mint száz, haladunk na 😀